A Lakónia félsziget keleti oldaláról elérhető az Égei-tengerből kiemelkedő festői, picike sziklasziget.
Monemvaszia a bizánci korban bevehetetlen településként és erődítményként híresült el. A fellegvárban a ciszternákon kívül még búzamező is volt, így biztosítva szükség esetén hosszabb időre is az élelmet a várvédőknek.
200 méteres átjárón közelíthető meg a szárazföldről. A sziklafal mögé épült védett településen a felső romváros és az attól lejjebb fekvő újváros is mesei hangulatú.
Miután megérkeztünk, megértettük mit jelent a bevehetetlen város. Már korán reggel is nehéz parkolót találni a félszigetre bevezető úton.
Tehát a főkapu elérése is egy túrát jelent. Állítólag a partról kisbusz is beviszi az embert a főbejáratig, de ennek utána kell nézni.
A nagy bejárati kapun belépve egy elbűvölő város fogad bennünket. Az egymásra épített házak, a szűk sikátoraival is egy nagyon kellemes hangulatot sugároz.
Gyakorlatilag nem lehet bemenni a városba autóval, pedig elég nagy a település. Még a vendéglátóhelyekre is kis talicskákkal tologatják be az árut, a jeget a macskaköves járdákon.
Kis kiülők, asztálkák vannak a házak tövében, ahol ebédelhetünk vagy megkóstolhatjuk mézessütijüket.
Amikor mi ott voltunk augusztusban, sok turista volt, de eloszlottak a kis utcácskákban bolyongva.
A Fellegvár meghódítására már kevesen vállalkoztak, igaz nem is könnyítették meg a tájékoztató táblák a feljárat megtalálását, mert csak a főtéren a templomnál volt információs tábla, amiből kiderült, hogy a templom mögött indul a lépcső.
Gondolom, a meredek és nagyon csúszós lépcsők, hamar visszafordították a felkészületleneket, mert fent nem voltak sokan.
Itt aztán fokozottan szükséges a megfelelő cipő, a nap elleni védelem és rengeteg folyadék. Fent a fennsíkon semmilyen ellátás és folyadék nincs.
Alig van fa, az egyetlen komoly olajfa nagy népszerűségnek örvendett a már felújított templom kertjében. A templom, csak bizonyos időszakokban tart nyitva, de azt csak akkor tudjuk meg, ha ott vagyunk.
A fenti részen ezt a templomot kivéve, már csak romokat láthatunk, de ezek is sejtetik a hely erődítmény jellegét.
Végig a perzselő hőségben sétáltunk, de a kilátás fentről, nagyon pazar.
A képek önálló galériaként is megtekinthetők a jobb sarokban álló 
ikonra kattintva.