A teljes útvonal térképen A mi körútunk 127 km hosszú volt.
Gerolimenas beach
A Diros barlangtól délre tovább haladva megálltunk Gerolimenas beach-en. Ez egy elragadó kis halászfalu, megtartva a régi építkezés nyomait. Az öböl körbeépítve rengeteg, kávézóval, bárral, szállással. Egy kis stranddal, amin éppen intenzív vízilabda meccs zajlott egy csinos bírónő vezetésével.
A kis település elég változatos, összeomló régi házak, vagy a karbantartott régi épületek és a frissen épülő, de a régi stílust megtartó vendégházak keveréke. Finom kávét kaptunk, majd körbe sétáltuk és megörökítettük a látnivalókat.
Vathi a kőtornyok városa
A Mani félsziget jellegzetességei a kőtornyok. A leírások a Vathia falut emelik ki ennek az építési forma megtestesítőjének, de igazából az egész félszigeten jellemző,
hol szétszórtan a hegyen, hol egy-egy a főút melletti településeken. A félsziget nyugati oldalán, északról Areopoliból a délen pedig a Tenaro-fokkal összekötő főúton találjuk meg Vathia-t a kőtornyok városát.
A Mani félsziget nyugati oldalára a növényzet nélküli, szürke köves hegyek a jellemzők.
A leírás szerint Vatheia turisztikai attrakció tavasszal és nyáron a rengeteg vadvirág miatt, amely a közeli dombokat borítja, és festői kilátást nyújt. Hát ebből a látványból nekünk semmi nem jutott augusztusban, csak néhány elszáradt kóró.
Akron Tenaro - a Tenaro-fok legdélebbi étterme
A Mani-félsziget legdélebbi csúcsán találjuk a Tenaro-fokot. Mi a baloldali utat követve mentünk, ameddig tudtunk.
Tenaro-fok végén egy világító torony áll, de azt már csak gyalog lehet megközelíteni.
Az árnyék mentes hegyen a nagy melegben, nem megfelelően felkészülve, most ezt a túrát nem vállaltuk be.
Helyette beültünk az utolsó étteremben, ahol ismét egy jó görögsalátát fogyasztottunk pazar kilátással a teraszról.
Porto Kagio - kikőtő a Tenaro-foknál
Az étterem után még lementünk Porto Kagio kikötőjébe a Tenaro-fok nyakánál. Nagyon idilli hangulata van a picike településnek.
Ja és a lábukat a vízbe lógatva fogyaszthatják a vendégek az ebédjüket. Hazafele a Mani félsziget keleti oldalán mentünk,
de az első szertpentin tetején megálltunk még visszatekinteni és fényképezni. Lélegzetelállító látvány volt a Tenaro-fokot egyben látni.
A Keleti oldal már jelentősen zöldebb volt, de még itt is sok kőtornyos települést látunk.
A képek önálló galériaként is megtekinthetők a jobb sarokban álló 
ikonra kattintva.