|
AZ ERDŐ FOHÁSZA
VÁNDOR
Ki elhaladsz mellettem ne emelj rám kezet.
ÉN VAGYOK
tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon.
Én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
|
 |
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja,
én vagyok asztalod lapja, én vagyok az ágy, amelyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok a házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.
VÁNDOR, ki elmégy mellettem,
Hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
|
|